entify
FOGTECHNIKA
D
Miért éri meg velem dolgozni?
Annak is van előnye, ha az emberfia egyedül, több szakterületen helytállva végzi a munkáját. Ez az előny nemcsak nekem jó, de a fogorvosnak is. Miért is?
Röviden-tömören azért, mert egyedül végzem el a munkák 90%-át. Én készítem a fémvázakat, fémlemezeket, fogsorokat, harapási síneket, javításokat, gyakorlatilag mindent, kivéve a porcelán leplezést és a CAD-CAM-mel készített munkákat. (Azért ennyire nem tudok szétszakadni.)
Én vagyok a futár, a titkár, a takarító és még sok minden, hiába, szeretem a munkám.
Velem tárgyal a fogorvos a munkákról elejétől a végéig, nem vész el az információ a sok alkalmazott között.
Rugalmasan tudunk előre tervezni.
12 évig kis laborokban dolgoztam, majd következett 8 év egy nagy neves laborban, ahol belecsöppentem a szakma legmélyebb bugyrába, a fogturizmusba. Tudom milyen az, amikor bejön egy megrendelés és elkezdődik a „játszma”. Kiégett, túlhajszolt alkalmazottak tologatják a munkákat, melyekre alig van idő. Majd a futószalag végén a „jó-lesz-az-úgy” és már szaladhat is a futár az orvoshoz.
És ha hiba csúszik a gépezetbe, márpedig mindig csúszik, akkor megint kezdődik egy újabb játszma, amikor is az alkalmazottak elkezdik egymásra kenni a felelősséget. A protetikus a lemezesre, a lemezes a porcelánosra, a porcelános a vázasra, a vázas a gipszelőre, a gipszelő a futárra. Kollektívan pedig a fogorvosra, nehogy ő is kimaradjon a jóból.
Mivel én készítem a munkák javát, engem terhel minden felelősség, a
gipszeléstől az időpontra való kiszállításig. Úgy végzem a munkafolyamatokat, bármilyen szakterületről legyen is szó, hogy a következő lépés is zökkenőmentes legyen, hiszen magamat csak nem fogom hátráltatni.
Így nincs felelősségáthárítás és a munkák minősége is magas színvonalú lesz.
A reszort munkának az a hátránya, hogy egy kombinált fogpótlásnál például akár 7-8 emberre is megoszlik a teljes munkafolyamat, mire a lenyomat beérkezésétől kezdve a munka átadásáig elkészül a fogmű. Könyvet tudnék írni róla, mennyi-mennyi probléma adódik ebből és hogy a „nagy” laborok ezt milyen módszerekkel oldják meg.
A legdurvább, amikor kiderült a fogorvos számára, és ezt nem egy helyről hallottam, hogy nem is abban a laborban készült a fogpótlás, akikkel ő elvileg együtt dolgozott, hanem kiszervezték más laborba, csakhogy ne veszítsék el az orvost. A nagy fogtechnikai laborok havonta keresnek új embereket az egyes reszort területekre, akkora a fluktuáció (azaz menekülnek a szakemberek az ilyen munkahelyekről, mert nem lehet ilyen nyomás alatt minőségi munkát végezni).
Kérdésem: Hogy lehet így a garanciát érvényesíttetni? Ki fizeti meg azt a pluszpénzt, ha két labor is ráteszi a hasznát egy fogpótlásra? Hogy lehet nyomonkövetni a munkafolyamatokat, ha valami nem stimmel? És a morális részéről még nem is beszéltünk. Hogyan tudja egy labor a fogorvos bizalmát hosszú távon elnyerni, ha nincs egy állandó csapat, egy megszokott minőségi sztenderd?
Ha Ön velem dolgozik, akkor ezek a gondok Önt nem érinthetik. A fogorvos azzal kommunikál, aki a pótlást is készíti.